Kedd reggel, ÁHOK, vagyis Állatorvosi Hematológiai és Onkológiai Központ. A bejutásról ne beszéljünk, nem nagyon akartak időpontot adni aznapra, úgy sem, hogy Marci akkor már 10 napja nem evett és alig állt a lábán. Egy kiadós kiabálás és sírás a nagyfőnöknél, Dr. Vajdovich Péter, és érdekes módon bejutottunk.
A mellénk rendelt doktornő kedves, de távolságtartó volt. Levette a vért és a cytológiát, majd kimentünk és vártunk az eredményre.
Kint minden adatot felvettek, ekkor tudatosult bennem, hogy 3 napja volt a harmadik születésnapja… Május 14-én…
Kb fél óra után behívtak minket. A doktornő mosolygott, és mondta, megvan az eredmény. Az első érzés az volt, ha mosolyog, akkor nem lehet rák. Majd közölte a végzetes diagnózist:
Marcinak limphomája van, és 80 %, hogy T-sejtes, ami semmiképpen nem gyógyítható, de még, ha úgy gondoljuk, akkor elküldik szövettanra is, az 2-3 hét, de biztosabb az eredmény. A legjobb, ha most kezdjük a kezelést, elaltatják, és akkor a szövettanhoz is tudnak mintát venni, amíg megkapja az első kemoterápiát. De ezzel a protokollal nyerhetünk még fél évet. Sajnos utána vissza fog térni a daganat és sokkal agresszívabb lesz, mint most, akkor újra kemózhatjuk, de az már T-sejtes esetében már nem szokott használni. Egy biztos, ha nem kap most kezelést, napokon belül elmegy. Majd jöttek a százalékok, az, hogy egy ilyen fiatal kutya nyirokmirigy rákos legyen, alig 30% az esélye, hogy T-sejtes, az 10%. A kemoterápiát a kutyák 90%-a jobban bírja, mint az emberek, de a túlélési esély sajnos csak 2%.
Csak dőlt és dőlt az információ, a felére sem emlékszem, sokkban ültünk, és fojtottuk vissza a sírást a Hugival. Gyorsan kellett dönteni, nem akartunk és nem is volt idő gondolkodni, jöjjön a kemoterápia…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: